(Tóth Ferenc LDSZ): Egy „kis” vargabetűvel. Ha visszamegyünk az időben – úgy Ádámig és Éváig -, a reptér vonzáskörzetében nőttem fel és amikor csak tehettem, ott lógtam. Talán nem lehet rossz néven venni tőlem, hogy beleszerettem a repülésbe.
Első szakmámat a MALÉV berkein belül – mint navigációs és elektroműszerész – szereztem.
Sajnos, mire végeztem, a MALÉV-et már elérte az első megszorítási hullám, így az első munkahelyem nem hozzájuk, hanem a Dunai Repülőgépgyárhoz kötődik.
A Honvédség repülőinek nagyjavítását végeztük, ami a rendszer összes elemének karbantartását jelentette, majd az összeépítés után mindezek beszabályozását és valamennyi paraméter ellenőrzését. Inkább felújításnak nevezhető, mint karbantartásnak, amit végeztünk, heteken át tartott.
Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy volt olyan – általam karbantartott – katapultülés, ami megmentette a pilóta életét.
Az is fontos, hogy itt felvettem egy olyan munka-stílust / etikát, szerelési kultúrát, amit azóta is követek. Két pontban összefoglalva a lényeget:
- Az „elég jó” = nem jó. Nincs olyan, hogy elég jó; pláne nem elfogadható az „így is jó” hozzáállás! A repülésben legkevésbé, de a biztonságtechnikában is hasonló mértékben. Ha egy repülőnél megelégszem az „elég jó”-val, az emberek életébe kerülhet. A biztonságtechnikában, talán, nem kerül emberi életbe a kompromisszum, de anyagi kárhoz vezethet. Egy vagyonvédelmi rendszer vagy megóvja a megrendelő értékeit, vagy nem. Az elég jól védi, nem elegendő.
- Itt nincs betyárbecsület, értsd: nem mentegetjük a mundér becsületét. Természetesen, ha hibát fedezünk fel / értesülünk róla, minimum 3 körben magunkban, a saját munkánkban kell keresni a hibát; ha az derülne ki, hogy mégsem mi hibáztunk, akkor rá kell mutatni a hiba forrására, függetlenül attól, hogy ki követte el. Ez biztonságtechnika és nem „dalárda a fonóban”. A hibát ki kell javítani és nem elmismásolni!
(O.V.:) Karcos, bár nekem szimpatikus hozzáállás. Gondolom, nem mindenki értett vele egyet a pályád során.
Nem, de ezzel már együtt kell élnem. Vagy jól csinálunk valamit, vagy sehogy!
Viszont, hadd kanyarodjam vissza pályám sztorijához! Röviden, 9 évet töltöttem el repülőgépek mellett.
Ekkor érkezett, meg a második gyermekem. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a repülésben – különösen a földi, kiszolgáló személyzet körében – nem általánosak a mesés fizetések.
El kellett döntenem, hogy vagy a szerelmem mellett tartok ki, vagy a családomat tartom el.
A nagybetűs véletlen itt szólt közbe az életem folyásába. Az egyik piacvezető vagyonvédelmi cég állást ajánlott az egyik a kollégámnak, de végül én fogadtam el.
Mondhatni az alapoktól kezdtem. 4 évig voltam telepítő/karbantartó – ennek köszönhetően tudok 100%-ban azonosulni telepítő partnereim gondolkodásával/mentalitásával -; majd 4 évig telepítésvezetőként tevékenykedtem.
Akkori főnököm ösztönzésére végeztem el a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Bólyai János Biztonságtechnikai mérnök képzését. Szakdolgozatomat a távfelügyeletek minősítésének szakmai hátteréről írtam. A téma apropóját az adta, hogy munkáltatómnál épp a távfelügyelet nemzetközi minősítése folyt, amit én felügyeltem a cég részéről.
(O.V.:) Mikor kerültél kapcsolatba a rádiós riasztórendszerekkel?
Ez már a következő munkahelyemhez kötődik. Izgalmas időszakban kerültem át.
Akkoriban még a többség kötötte az ebet a karóhoz, hogy egy rádiós riasztórendszer soha nem lehet hatékony.
Magam is hajlottam erre, de új munkáltatóm épp egy ilyen, rádiós riasztórendszer szakmai felügyeletét / supportját bízta rám.
A repülésben megszokott módszeremmel nekiláttam átvilágítani a termékcsaládot, és el kellett ismernem, hogy ez bizony működőképes alternatíva a vezetékes rendszerek mellett.
Ma már tisztában vagyok azzal, hogy az egyes (rádiós) rendszerek hatékonyságában a különbséget az alkalmazott kódolás és dekódolás mikéntje és hogyanja eredményezi.
Röviden az, hogy a beérkező jeltöredékekből a vevő felismeri-e a saját rendszereszköztől érkező jelet.
Szerénytelenség nélkül mondhatom, ez alatt a bő 10 év alatt kevés olyan dolog maradt, amit ne tudnék megválaszolni egy rádiós riasztórendszerrel kapcsolatosan.
(O.V.:) Számodra mit jelent a műszaki tanácsadás?
Először is azt, hogy nem hagyjuk egyedül a „létra tetején” a telepítőt.
Azaz 7/24-ben a rendelkezésére állok. Ez fontos a telepítőnek, fontos a cégemnek, és nem utolsó sorban, fontos nekem.
A telepítői és tanácsadói múltamból fakadóan, ha a telepítő pontosan elmondja, hogy milyen problémával szembesült, már látom is „lelki szemeim” előtt, hogy mit csinált/csinál és tudom vezetni a kezét.
A repülőiparból magammal hozott elv szerint, minden (általam felügyelt) terméket megismerek töviről, hegyire.
Ez nem csak a lexikális tudást jelenti, hiszen egy használati útmutató ritkán teljeskörű.
Ténylegesen beleásom magam az adott termékbe és felderítem valamennyi képességeit, erényeit és korlátait.
Rengeteget kísérletezem a termékekkel is.
Ha a telepítő megtisztel a bizalmával és elárulja, hogy milyen feladatot akar megoldani az adott rendszerrel, én őszintén elmondom, hogy arra alkalmas-e, vagy sem.
Ha igen, miként tudja megoldani.
Mint említettem, igyekszem a telepítő fejével gondolkodni.
Mindig megkérdezem, hogy a felmerülő probléma milyen fontosságú és mennyi ideje van a megoldására.
(O.V.:) Mennyi ideje van?!
Pontosan! Ha siet és/vagy nincs ideje, akkor – amennyiben az lehetséges – egyenesen megmondom a megoldást.
Mit, hogyan, hova, mikor, stb.
Ha van ideje, akkor távoktatás jelleggel vezetem a kezét, így mélyül a tudása és legközelebb már akár egyedül is meg tudja oldani az adott problémát.
Hozzá kell még tennem, én soha nem kérdezem meg, ki az, aki segítséget kér, ha nem mutatkozik be. (Ha bemutatkozik sem jegyzem meg ki volt, de a problémára biztosan emlékszem.)
Akár hatszor is ugyan azzal az elánnal és odafigyeléssel kezelem ugyan annál az embernél a hatodszor is felmerülő problémát.
Nem engedhetem meg magamnak a listázás és kritizálás luxusát.
(O.V.:) Zárszó az eddigiekhez? :)
Szeretnék egy kicsit nosztalgikus lenni.
A szüleimnek egy rádiója volt.
Innen indultam és végig éltem az elmúlt évtizedek technológiai fejlődését.
Ez nem múlt el nyomtalanul bennem.
Szeretném itt is megőrizni az újdonságokra való nyitottságomat és tovább fejleszteni szakmai tudásomat, emberi kvalitásaimat.
forrás: http://www.securinfo.hu
